I'm not the first (Nem én vagyok az első)

 

1. fejezet

Egy unalmas hétfői reggellel kezdődik a sztori, amit elmesélnék nektek. A lényege, hogy engem Krisztinek hívnak és a BFF-emet Lindának. Egy suliba járunk. Persze Lindán kívül más barátnőim is vanak, de térjünk vissza a történethez. Egy tavaszi reggelen anya költögetett engem, hogy készülődjek a suliba. Elkészültem vagy egy fél óra múlva és siettve indultam ki a kapun, csak annyi perc pihenőt tartottam, hogy elköszöntem anyáéktól. Az iskola utcájában pont velem szemben jött Linda aki mellet majdnem elmentem. 

- Szia Kriszti! Megsem ismersz?

- Jajj bocsi, elbambultam. Éppen a törit mondtam fel magamban, mert ma írunk.

- Óóó... azt hittem, hogy kedd van.

Sietve futottunk tovább az iskolánk hatalmas kapuja felé, ahol természetessen a többiek vártak minket.

- Kriszti!- mondta az eggyik barátnőm (Fanni). - Igazgatóbá téged hív.

- Micsoda? De miért?!

- Nem tudom.

,,Nem hiszem el. Miért hivatna az igazgató? Nem csináltam semmit."(Gondoltam magamban.) Siettem felfelé a lépcsőkön és azon törtem közben a fejem, hogy mi rosszat tettem. Mikor a szoba ajtajához értem bekopogtattam. Kinyílt a sötétbarna ajtó.

- Szia Krisztina.

- Jóreggelt- mondtam kicsit remegő hangon.

- Ne félj, nem csináltál semmi rosszat, csak szeretnék tőled valamit kérni. De ezt ne az ajtóban beszéljük meg.

 

2. fejezet

 - Rendben igazgató, örömmel elfogadom - mondtam.

- Szivesen, de kérlek, erről ne szólj senkinek, még Lindának se.

- Miért? De ő a legjobb barátnőm.

- Mert nem. Azt akarom, hogy meglepetés legyen a többi diáknak.

- Rendben, számíthatnak rám.

- Én is így gondoltam.

- De ha kérdezik atöbbiek, hogy miért hivatott be mit mondjak?

- Mondd azt, hogy a facebook profilodon az iskolában készült képet láttunk és megkértünk, hogy szedd le.

- Rendben. Viszontlátásra.

- Szia, Krisztina.

Amint kiléptem a csajok letámadtak, hogy mi is történt, én meg elmondtam, amit az igazgatóval begbeszéltünk. 

Teltek az órák, közben szereztem egy angol 5-öst és egy matek 1-est. Hazafele mentünk haza Lindával, mikor Lindához egy fiú odaszaladtt és elkeztek beszélgetni. Nem értettem semmit, mert nekem Linda egy szót sem szólt, hogy lenne szerelme (Azt tuttam csak, hogy van egy srác akibe szerelmes, de nem tudttam, hogy ki az. Lehet, hogy ő? Nem, az lehetetlen. Lindának jobb ízlése van...).

A titokzatos fiú elment.

- Ki volt ő?- kérdeztem izgatottan.

- Ááá... senki. Csak egy úszóstársam. Azt beszéltük meg, hogy mikor jönn meg az edző, mert most műtéten esett át. Tudod,Tibi bácsi.

 

Oldal: Könyv amit én írtam:* I' m not the first
♥JustCuteGirls♥ - © 2008 - 2024 - justcutegirls.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat